Pillangóvilág

péntek, november 09, 2012

A családba született egy Panni baba, akinek egy személyes ajándékot szerettünk volna adni. Sokat nem is gondolkodtam a dolgon, felkerestem Ritát, hogy készítsen el Panninak egy díszes polár babatakarót. Azért mutatom meg Nektek is ezeket a képeket, mert ez kiváló ajándék lehet a családba született babáknak, plusz Ritánál sok egyéb babáknak és gyerekeknek való személyes és egyben hasznos dolog is fellelhető. Tehát, ezt ötletnek szánom a tanácstalanoknak. :)
Ha emlékeztek rá, már bemutattam egy Ritától vásárolt táskát; ha nem emlékeztek, ITT nézhetitek meg.
Úgy gondoltam, hogy ha már így alakultak a dolgok, készítek Ritával egy villáminterjút. Ritát régóta ismerem, hiszen évfolyam, majd csoporttársam is volt a főiskolán, sőt zenéltünk is együtt. Azonban szeretném, ha Ti is megismernétek és megnéznétek a textil munkáit. Ehhez adhatnak egy kis kedvet az alábbi képek és egy interjú, ami első itt az Aviana Rahl blogon.






Aviana Rahl: A munkáid lassan országszerte ismertek és külföldi megkeresést is kaptál már. Engem az érdekelne, hogy mit éreztél akkor, amikor tudatosult benned, hogy az emberek rajonganak a munkáidért és az anno figyelem elterelésnek induló varrás, egyik pillanatról a másikra egy kis vállalkozássá alakult át?

Rita: "
Az érzések... Az uralkodó érzés az öröm és a hála érzése, hiszen megadatott az, amire a legtöbben vágynak, hogy azzal foglalkozhatok, amit szeretek. Az ember által létrehozott készítmények egyébként sem készülhetnek mással és máshogy, mint szeretettel és örömmel. Nem akarok fellengzősen hangzani, de az érzés, amit az ember egy-egy új dolog alkotása közben él át, felemelő és izgalmakkal teli. Ezt talán csak az érti meg, akinek már magának is volt ebben része. Az a csodás dolog azt hiszem, hogy nem a "varrományaim" jöttek létre a vállalkozásért, hanem a vállalkozás a "varrományokért". Ezt azért írom, mert ezt a céget nem azért alapítottam, hogy szeretnék minél több pénzt keresni így kell egy másodállás, hanem abból fejlődött ki, hogy a munkáim tetszenek másoknak is, igény van rájuk, így kell ennek egy legális keret. Ez mindenképpen büszkeséggel és hálával tölt el, hogy ezt a dolgot kaptam a sorstól. Most ebben lelem örömöm, aztán kitudja, hogy pár év múlva hová sodor ettől az élet :)"
Mi alapján születnek új lények/ varrományok a szobádban? Konkrét elképzelés szerint vagy egyéni megkeresések sarkallnak új formák kialakítására?


R: "A kérdésben a válaszom is benne van. Sokszor a megrendelők ötleteiből születnek és fejlődnek tovább a táskák, figurák, de sokszor van, hogy nekilátok rajzolgatni, és a figurák többsége ezekből a firkálásokból születik. A táskáknál más a helyzet. Van úgy, hogy az anyagok maguk adják az ihletet, de az is előfordul, hogy megcsinálok valami átlagos formát, és a végleges dísz fogja majd csak kialakítani az igazi egyéniségét. Igyekszem megteremteni az egyensúlyt a táska anyaga és a díszítés között, talán ez a "legnehezebb" része, amihez jó képzelőerő és rálátás kell, de ugyanakkor ez a legizgalmasabb része is. Van úgy, hogy egy táska pár hónapig csücsül a polcon, és nem kell senkinek, aztán ránézek újra, lebontok rajta valamit, másfajta irányt adok neki, és úgy meg pikk-pakk elkerül új tulajdonosához. 

Az még érdekes, mikor valaki azt mondja, hogy "de jó Neked, mert minden napra van más táskád és egyéb kiegészítőd". Erre mindig mosolyognom kell... Elárulom, hogy egy táskát, amit megvarrok magamnak, addig használok, míg meg nem unom, a legutóbbit 1 évig télen-nyáron használtam. Lehet, hogy furcsán hangzik, de nem érzem magaménak azokat a dolgokat, amiket megvarrok. Ez persze jó is,mert azt hiszem Bencém kivágna, ha megtartanám azt a több száz darabot, amit már elkészítettem :) De a viccet félre téve, mikor végignézek a már elkészült táskán, figurán, egyeben, akkor már tudom, hogy neki már meg van a gazdája, és várom, hogy egymásra találjanak...és ez mindig így van... amire az egyik ember azt mondja, hogy "hm, ez szép..., de nekem sok", arra a másik egy szempillantás alatt rávágja, hogy "na ez kell nekem". Ettől szép az egész, hogy látom, hogy minden egyes darab, amit elvisznek tőlem, jó helyre kerül, és örömet szerez."


Állandóan dolgozol, tele vagy megrendelésekkel. Van olyan nap mikor azt mondod: " Nem...ma nincs varrás" Megengedhetsz magadnak ilyen napokat?


R: "Rátapintottál a legnehezebb részére... Amikor valaki otthonról dolgozik úgymond vállalkozóként, az egyrészről csodás, viszont a magánélettel is óhatatlanul keveredik. Igen, vannak napok, mikor kijelentem, hogy ma nincs varrás, de ez az elmúlt 2 évben talán ha tízszer előfordult, lehet sokat mondok :) Persze vannak egyéb programok, amikor az ember nincs otthon, de ha itthon vagyok, akkor biztos, hogy kezembe akad valami varrni való. Tehát ez nem az a fajta munka, ami 8-tól 16 óráig tat hétfőtől péntekig, hanem az egész napomat igénybe veszi a hét minden napján. Igen, van amikor erőt kell vennem magamon, hogy egy megrendelést megvarrjak, és folyamatos és pontos időbeosztást igényel, hogy a rendelésekkel is haladjak, de árukészletet is felhalmozzak, amivel rendezvényekre mehetek. Nem könnyű, de ettől van benne kihívás, és ezért nem válik unalmassá. "


Rengeted gyönyörű, igényes munkát láthatunk a Facebook oldaladon; összeszámoltad már, hogy körülbelül hány munkát adtál ki a kezeid közül? Melyik az a legtávolabbi pont a világban, ahova eljutott egy munkád?


R: "Konkrétan nem tartom már számon, hogy miből mennyit visznek el, de egy fél éve megbecsültem a rendelős füzet és jegyzetek alapján, hogy olyan 700 db táskánál és kb. 500 db figuránál tartottam. Azóta ez a szám gyarapodott, mert a nyarat végig vásároztam :)

A legtávolabbi táska Kanadában van, amiről tudok, de sok táska van Németországban, Erdélyben, Angliában, Lengyelországban, de Finnországba és Svédországba is vittek már táskákat ajándékba. 

Az országon belül is kevés szeglet van, ahová még nem adtam fel táskát, viszont erről pontos adataim vannak, mert az összes ajánlószelvényt eltettem emlékbe :)"


Mit szeretsz varrni a legjobban; Neked jelenleg mi a személyes kedvenc alkotásod?


R: "Minden a táskákkal kezdődött ugye, először azok varrásában leltem az örömöm. Ezután, hogy védőnőként kezdtem dolgozni, jött az ötlet, hogy valami gyerekeknek való dolgot is jó lenne készíteni, ezen kívül szerettem volna valami olyan tárgyat kitalálni, aminek a formája, külleme eltér a mai megszokott játékoktól, így jött a búzával töltött figurák ötlete. Nagyon jó érzés, mikor azt a visszajelzést kapom, hogy az új tulajdonos, legyen az gyerek, vagy gyereklelkű felnőtt, nem tud az állatka nélkül elaludni :) Azért is szeretem a figurákat inkább vásárokba vinni, mint az internetre feltenni,mert úgy látom a gyerekek arcát, mikor az a bizonyos "egymásra találás" létrejön, és ölelgetve viszi el tőlem az új barátját :)Sokszor nézem vissza ezeket a pillanatokat a megörökített fotókon, és igyekszem ezekből ihletet meríteni, amikor nehezebben jön az elszántság...

Amikor pedig egy takaró vagy falvédő megvarrására kérnek fel, akkor miközben varrom, tervezgetem, arra gondolok, hogy a kisbaba, nagyobbacska totyogó gyerkőc ezeket a figurákat nézegeti majd elalvás előtt vagy miközben rajta hempereg (ahogy én is ezt tettem kiskoromban) remélem,hogy ezek a kedves formák, figurák, tárgyak beépülnek a gyerekkorukba."


A képek Rita Facebook oldaláról valók.
Őszintén megmondom, engem nagyon érdekel a műhelyed. Ahogy a képeken láttam tele van kincsekkel és szebbnél szebb anyagokkal, szalagokkal. Egy szenvedélyes alkotó hogyan tudja kordában tartani az új alapanyagok beszerzését? Szigorúan csak azt veszed meg amire szükséged van vagy engedsz a csábításnak és azt vallod, hogy : "Ez is KELL, mert ez még jó lehet valamire...:) " 

R: "Ha kíváncsi vagy a műhelyre, szeretettel várlak Evelin :)Ahogy mindenkit... a műhelyem ajtaja nyitva áll, ahogy sokan szeretnek is élni a lehetőséggel, és eljönnek személyesen a rendelésért vagy választani valamit. 
Kérdésedre válaszolva abszolút nem vagyok az a fajta, aki célirányosan tud betérni egy méteráruba boltba :) Hiába kis cetlivel megyek, hogy mire van szükség, mindig találok valami kincset, amit nem tudok otthagyni. Tény, hogy nincs is lelkiismeret furdalásom emiatt, hiszen úgy tudok százféle táskát ezer féle színben és miliőben kitalálni, ha van választék a készletemben, ez pedig ezzel jár. Van, hogy egy-egy megvásárolt méter sokáig teng-leng, rakosgatom ide-oda, míg egyszer csak ihletet nem ad egy táskára vagy akármire. Az is tény,hogy egy szimpla műhelytakarítás alkalmával is átélem újra a kincsszerzés örömét, mert sokszor van, hogy egy anyagról megfeledkezek, vagy egy kedvelt kelméből ráakadok még egy kis darabra."



 Köszönöm az interjút és további sikereket kívánok. Rita munkáit ITT és ITT érhetitek el!


Szép napot!
Evelin

You Might Also Like

2 hozzászólás

  1. Igen jó, jöhet még ilyen poszt, nagyon hasznos volt nekem! Köszí :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek nagyon örülök! ha megnézed Rita oldalát, nem fogsz csalódni választékot illetően! :)

      Törlés

Köszönöm a véleményed!

Like us on Facebook

Flickr Images