HOGYAN ÉLTEM TÚL A "KIÉGÉST" #2

hétfő, január 26, 2015

      Egy évvel ezelőtt írtam le nektek őszintén "mi is van velem" és milyen folyamatok zajlanak le bennem nap, mint nap. Kiégéssel küzdöttem és megosztottam veletek, hogyan tudtam elindulni azon az úton, hogy megváltoztassam az életemet. Nagyon nehezen ment és nem jött egyből a megoldás, pedig azt reméltem könnyű dolgom lesz. Szeretem, ha a blogom minden esetben hű a témájához és az ennyire lélek boncolgatós témák messze elkerülik, most viszont mindent csakis általánosságban leírva, úgy gondoltam ezt a cikket elétek kell tárnom: úgy érzem el kell mesélnem hol tartok most és mi változott egy év alatt. 


Mielőtt belefogtam ebbe a írásba, elolvastam a tavaly megírt posztomat a kiégés és a változás reménye közötti nehézségeimről és végig csak bólogattam, hogy igen, ez így volt: nagyon mélyen voltam lelkileg és senki nem tudott rajtam segíteni, csak saját magamra számíthattam. Az elmúlt egy évben nagyon sok minden megváltozott. Nagyon sok jó dolog történt, rengeteg véletlen, ami oda juttatott lelkileg és fizikailag is, ahol éppen most mindezt írom. Hihetetlen csodákat éltem meg és az, hogy végig pozitívan gondolkodtam, minden fájdalom és nehézség ellenére, elvitt a paradicsomba. Hamarosan megértitek miért beszélek ennyire szuperlatívuszokban. A pozitív hozzáállásnak köszönhetően több szinten történtek a változások: 

Párkapcsolat: Ahogy az előző "Hogyan éltem túl a kiégést" cikkben is írtam, maximálisra csavartam magamban a pozitivitást és igyekeztem befogadni. Borzasztó nehezen ment, és több hónapig alig érzékeltem változást. Az első reménycsepp április végén ért el, amikor úgy nézett ki a dolog, hogy hosszú távkapcsolat után ismét együtt tudok lakni a barátommal. Korábban is éltünk már együtt az egyetem ideje alatt, de aztán a munkavállalás az ország két pontjára húzott szét minket és nem volt lehetőségünk arra, hogy egy helyen folytassuk tovább a dolgainkat. Az az időszak egy nagy megpróbáltatás volt, rengeteget szenvedtünk miatta, szinte már fel is adtuk egymást. Azonban április végén úgy alakult, hogy egy helyszínen tudtunk munkát vállalni és titkos kétségekkel ugyan, de belevágtunk abba, hogy ismét önállóan, külön lakásban együtt éljünk. Csodálatos nyolc hónap következett és ez az időszak végérvényesen összekötött bennünket. Ekkor éreztem, hogy valami megmozdult, valami elindult a lelkemben. Nagyon lassan, de úgy éreztem, hogy ez a határtalan öröm, lassan kézzel foghatóan változást indít be az életem más területein is!

Munkahely: Az akkori munkámat gyűlöltem. Úgy éreztem, hogy semmi értelme nincs annak, amit csinálok, amiért mindennap fel kell kelnem. Nincs látszata, nincs eredménye és minden részletében utáltam. De ki az, aki ma megteheti azt, hogy ha utálja a munkáját csak úgy otthagyja a semmire? Kénytelen voltam minden áldott reggel, mikor csörgött az órám tudatosítani magamban, hogy egyetlenegy motivációm van: a fizetésem. Ezért kelek hajnali ötkor, ezért hallgatom végig a sok baromságot, ebből élünk és ebből tudok félretenni a jövőre. A költözéssel szinte egy időben talált meg egy új együttműködési lehetőség is; ahol egy véletlen facebook tag jelölés kapcsán fedezték fel, hogy én egyébként létezem - ez ám az igazi véletlen! Ebből a kapcsolatból az lett, hogy néhány hónap eltelte után egy igazi állást kínáltak fel nekem a fővárosban, amit akkor abban az élet helyzetben nem tudtam elfogadni. Az álomállást kínálták fel, de nekem mégis el kellett utasítanom. Azt hittem a szívem szakad bele. Még egy lapátként rátett a sok rosszra az, hogy az előző munkahelyem, ahol két évet és egy hónapot éltem túl, megakadályozott abban is, hogy elindítsam a vállalkozásomat, ami az egyetlen kis örömet adhatta volna munka fronton. Teljesen reménytelennek láttam ezt a fonalát az életemnek.

A kettő közötti kapcsolat: A barátommal viszonylag hamar ráeszméltünk, hogy bár mi falusi gyermekek vagyunk, az álmainkat nem falun tudjuk megvalósítani, túlnőttük a fehér kerítést és traktor zaját; egyszerűen tovább kell mozdulni. Mindketten hasonló dolgokra vágyunk és az, hogy idővel világpolgárként éljünk ill. hogy a hobbink legyen a munkánk - bár távoli célnak tűnt, mégis éreztük, hogy nem lehetetlen, csak azt az első reális kiindulási pontot találnánk meg... Mikor az ominózus álomállást másodszor is felajánlották számomra - ilyen az életben csak egyszer van -tudtam, hogy most már nincs kifogás lépni kell, ez az a jel, amire vártunk! Egy éjszaka alatt elterveztük mit hogyan fogunk csinálni, ami után napokig gyötrődtünk, vajon megvan-e a kellő szilárdság bennünk ehhez, elég jó-e a tervünk?! A jövőbeli vágyakat vettük alapul és annak egyik szomorú pontja az volt, hogy most egy időre újra el kell válnunk. Hogy készen álltunk-e meghozni ezt a döntést egymásért, a közös jövőért? A válasz igen, egy nagy betűs igen; így kerültem én januárban Budapestre, a barátom pedig hamarosan Európa egyik északi városába. Fáj-e ez a döntés? Fájt. Sírtam-e miatta? Eleget. Hogy vagyok most? Köszönöm, jól. Tudom furcsa lehet, de újra élek. Az, hogy lezárhattam a régi munkám terheit és mindent ami közvetlenül hozzá járt; felszabadított. Imádom az új munkámat, az új munkatársaimat, az új várost, az új lehetőségeket, az új barátaimat és nagyon hosszú idő után érzem, hogy tényleg újra élek. Nagyon furcsa még ez az érzés, ismerkedem vele, el sem hiszem, hogy már itt vagyok és néha random elmosolyodok a villamoson: igen, kislány, tényleg itt vagy! A falusi lány álmodik egy nagyot és egyszer csak már találkozót szervez az Oktogonhoz, sőt, az éveken át tartó kétségei és fájdalmai egy csapásra köddé váltak. 'Hidd már el végre, hogy jól vagy és minden egyszerűen csak jó!' - mindennap el kell még mondanom magamnak. A tökéletesség akkor következik be újra, mikor ismét MI leszünk, nem csak én és ő. Ki kell bírni ezt az időszakot, de attól, hogy kesergek és nyavalygok nem változik a helyzet, így igyekszem mindenben továbbra is meglátni a jót. Mindig ez van a fejemben!

Külsőségek: Azt mondjuk mindig ezek nem számítanak, de én az az ember vagyok, akinek igenis számít. Aki mások miatt kevesebb, annak igenis számít és vissza akarja kapni a régi énjét. Szeptember végén egy abszolút halottnak hitt vágyam, főnixként éledt újra! A fogaim átalakulásának lehetősége olyan gyors és kézzel fogható változásba indult, hogy kapkodtam a fejem; egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy az évekig tartó visszautasítások és reménytelen konzultációk, egy perc alatt semmivé válnak és a fogszabályozáshoz szükséges műtétek hegeit is már régen elfelejtettem. Igen, pár héten belül fogszabályozóm lesz újra és csodálatos mosolyom lesz cirka 1,5 év után. Számomra ez maga a csoda és aki látta az erről készült videóimat pontosan tudja, hogy nekem ez mennyit jelent és hogy miket éltem át az elmúlt néhány hónapban. Ha akkor nem küldöm el a fogorvosnak az üzenetemet, mert félek, hogy újra csak becsapnak és nem vesznek komolyan, hol lennék most? Kockáztattam és reménykedtem, hogy talán majd most sikerül; most talán megtalálom azt az embert, aki meg tud gyógyítani. A remény nagyon erősen elkezdett lángolni bennem. Elmúlt a félelmem és azt éreztem, hogy az önbizalmam talán egyszer még újra visszatérhet. Sokkal erősebb lettem és bizakodó. Mindennap egyre jobban lettem lelkileg. Elkezdődtek a műtétek és bár kemény időszak volt, csakis egy cél lebegett a szemem előtt: újra a régi lesz a külsőm és ezt már semmi és senki nem akadályozhatja meg. Egyre másra történtek a jó dolgok velem és úgy érzem nem önzőség ha leírom: én tényleg úgy érzem, hogy nekem ez jár(t). Én ezért mind megdolgoztam, elszenvedtem a rosszat, átéltem a csalódottságot és munka mellett, erőn felül foglalkoztam azzal a hobbi-szerelemmel, ami eljuttatott ide: a budapesti albérletembe, az álomállásomba! Igenis, hiszem, hogy nekem ez mind jár!

Összegezve: Soha ennyire energikusnak, pozitívnak, boldognak, reményekkel telinek nem éreztem magam. Most egyszerűen minden jó és tudom, hogy minden csak egyre jobb lesz! A munkámban megtaláltam magam, a hobbim egyre több ember felé jut el és ami a legfontosabb, a barátommal egy fele visz az utunk, így legyünk akármennyire is messzire egymástól, sosem érzem magam magányosnak, mert tudom, hogy mi már egyek vagyunk.

...és minden úgy indult, hogy egyszerűen eldöntöttem: boldog leszek!

Nem tudom, hogy a sors, a gondolat teremtő ereje, a kemény munka vagy az örökös hit és reménykedés, esetleg mind így együtt rakta elém az eszközöket, amiket én képes voltam jól felismerni és felhasználni, de újra boldog vagyok, felszabadult, vannak új barátaim és ebben az évben tényleg elindul a vállalkozásom is. :) Szeretném újra kihangsúlyozni, hogy egyetlen dologgal húztam ki magam a gödörből; én, saját magam, teljesen egyedül: "...és minden úgy indult, hogy egyszerűen eldöntöttem: boldog leszek!" Mindez nem két nap alatt történt, nem csak malmoztam és vártam a csodát, hanem magamat mindennap megerőltetve csakis a jóra gondoltam és arra, hogy igenis elérem azt, hogy minden a jó irányba változzon. Igenis elérem azt, hogy újra élő legyek, ne csak önmagam árnyéka. Ezzel a gondolattal fejezem be ezt az írást, lehet, hogy egy év múlva újra leírom hol tartunk épp'. Szerettem volna ha egy bejegyzés erejéig látnátok a sampon tesztek és a videók mögött az igazi lényemet. Minden jót Nektek! Sose adjátok fel!

You Might Also Like

14 hozzászólás

  1. Egy CSODA vagy Evi! :) Hihetetlen mennyi erőt adsz "csupán" a bejegyzés elolvasásával :)
    Köszönöm!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon erős vagy! :) Könnyfakasztóan szép ez az írás! Köszönöm!

    VálaszTörlés
  3. Sok sikert és erőt kívánok neked/nektek a továbbiakhoz is! =)

    VálaszTörlés
  4. hihetetlen, hogy mennyi erőt adtál nekem most. kicsit vegetáltam, nem találtam önmagam, borzalmas 20 évesen ilyen dolgokon stresszelni. de most. úgy érzem, bármire képes vagyok. KÖSZÖNÖM!

    VálaszTörlés
  5. Wow! Le a kalappal! Azt hiszem valami hasonlónak vagyok én most a legelején. Vagyis szeretném ezt hinni. :)
    Légy boldog, csak ezt írhatom és kívánhatom ezek után! :)

    VálaszTörlés
  6. Fantasztikus ember vagy! Tisztelni és becsülni tudlak, mert eléred a céljaid és soha nem adod fel! sok-sok puszi ♥

    VálaszTörlés
  7. Kifúrja az oldalamat a kíváncsiság: mi az álommunka?

    VálaszTörlés
  8. Elég rég írtam, de figyelemmel követlek. A távkapcsolatos résznél kissé elsírtam magam. Sajnos tudom milyen mikor a másik külföldön van..egy északi országban...mindenesetre sok sikert, és szeretetet kívánok mindkettőtöknek, és remélem mindig ilyen pozitív maradsz!

    VálaszTörlés
  9. Hihetetlen micsoda erő, céltudatosság és kitartás árad a soraidból, nem csodálom, hogy erőt öntöttél az emberekbe. Több ilyen hozzáállású ember kéne a világba, mint te :) Szívből kívánok neked minden jót az életben!

    VálaszTörlés
  10. Örülök, hogy jó irányba fordult az életed, sokat gondoltam rád az elmúlt időben. :)
    Kívánom, hogy elérj minden boldogságot az életedben, te igazán megérdemled. :)

    VálaszTörlés
  11. Nagyon inspiráló bejegyzés volt :) Sok sikert kívánok Neked a továbbiakban is :)!

    VálaszTörlés
  12. Mindenek előtt is gratulálok, és kívánom, hogy úgy legyen ahogy leírtad, és minden csak jobb és jobb legyen :)
    És...szeretném neked megköszönni ezt a posztot...el nem tudod hinni, hogy ez nekem mennyire jól jött most...olyan pozitív, és vidám, és reményt adó...hiába érzem, hogy a világ legszerencsésebb embere vagyok a barátaimnak köszönhetően (és hiába tudom, hogy minden szarban mellettem állnak, és sose hagynak magamra), de annyira eszméletlenül jól esett olvasni, hogy egy viszonylag idegen ember (hiszen én csak a bejegyzéseken/videókon keresztül "ismerlek") leküzdötte a problémáit, és sikerült neki...Valahogy ez örömmel tölt el, és reménnyel...:)
    Szóval így tovább, és még egyszer köszönöm ezt a pozitív "energiabombát"!!! :)

    VálaszTörlés
  13. További pozitív energiákat kívánok és köszönjük, szuper írás!!!

    VálaszTörlés
  14. Szuper érzés volt olvasni a soraidat, és nagyon jó, hogy más is így gondolja, hogy azért, hogy boldogok legyünk, pozitívan kell gondolkodnunk és önmagunkat is meg kell segítenünk. Nem lehet csak a sült galambra várni, és ez nem is olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. De ki kell tartani :) Örülök, hogy az egész életed a jó irányba mozdult el, szerintem rengeteg embernek adsz ezzel a bejegyzéssel majd hitet, erőt és megerősítést abban, hogy jó az irány, ami felé elindult, csak ne adja fel. Gratulálok hozzá, hogy végigcsináltad, és veled együtt örülök, hogy megkaptad azt az állást, amire vágytál. Remélem, sikerül elindítanod a vállalkozásod is majd, és hogy az is sikeres lesz. Sajnos ez ma sehol sem egyszerű, de szerintem Neked menni fog :)
    Csak így tovább, és tartsd meg ezt a pozitív szemléleted. Ha így folytatod, nagy baj már nem lehet :)

    Puszillak, Nocy :)

    VálaszTörlés

Köszönöm a véleményed!

Like us on Facebook

Flickr Images